Hónap 2021 április

Columbus – 2017

A Columbus egy apró kis kincs. Nem, nem való mindenkinek. Lehet sokan fél óra múlva kinyomják, de aki szereti a stílusos, visszafogott, lassú és egyszerű, ennek ellenére milliméteres precizitással elkészült filmeket (a rendező szinte végig fix kameraállásokat használ), annak lehet telitalálat lesz.

Igazából nem sok minden történik benne, beszélgetések útján megismerjük a karaktereket, és kb. ennyi. Igen, ennyi. Mitől lesz akkor mégis igazán jó a film? A képektől, a hangulattól, a Hammock által szerzett melankolikus ambient zenétől és attól, hogy mennyire emberi, felemelő és lehúzós is az egész. Nyilván nem fogom tovább boncolgatni a dolgokat, mert teljesen felesleges. Akár érdekel, akár nem, attól biztos nem lesz több ez a szösszenet sem, hogy leírnám kinek a kijével mi történik, valamint kik és hol találkoznak, még alapfelállás szintjén is kár ezen dolgokba belemenni.

Valóban nagyon jó film. Ami persze el is szomorít valahol. Ez egy lassan 4 éves film, és alig mindössze 15 ezren értékelték az imdb-n. Szerintem ez méltatlanul kevés, miközben a nemzetközi lapok egekig magasztalták a filmet. Most idézgethetnék, de rövidre fogom: a 89-es metacritic átlag azért mond valamit 27 kritika után. Ennek ellenére aztán, csupán ennyien veszik csak a fáradtságot, hogy megnézzenek és pontozzanak egy ilyen filmet? Értem én, hogy kommersz meg populáris réteg, trend mindenféle kulturális, szórakoztatóipari ágban volt és lesz is, és nyilván nem azt mondom, hogy egy ilyen film fogja rabul ejteni az emberek többségét, de az arányokon néha akkor is ledöbbenek. Pedig Kogonada első egész estés munkája minden igazi filmkedvelő figyelmére érdemes lenne.

Little Fires Everywhere – 2020

Pfú, ez rohadt jól esett. Egy elég népszerű és nagyon jó visszajelzésekkel rendelkező könyv Hulu-s adaptációjáról van szó, amelyben aztán nem kertelnek, rögtön az első epizód elején azzal nyitnak (ezért nem nagy spoiler), hogy egy család megdöbbenten veszi tudomásul, hogy bizony az a szép családi fészek porig égett…

Ki, miért, mikor, hogyan? Kérdezné a néző. Kérdeztem én is. Viszont nem is igazán ez tartott a képernyő előtt a sorozat elején, hanem a karakterek; főleg ez a csodálatos nagycsalád. Nem mintha kimondottan érdekesek, vagy egyediek lennének első blikkre (de hát milyenek is legyenek egy ilyen, anyagiakban nem szűkölködő háttér mellett; ez nem Edinburgh ugye), de motoszkált bennem, hogy pl. a kis lázadó Izzy miért lett olyan amilyen, illetve folyamatosan azon agyaltam még, hogy oké, oké, de mi csesződhetett el ennyire náluk, hogy ez az egész “Little Fires Everywhere” bekövetkezzen…

Szóval az elején a karakterekbe tud kapaszkodni az ember, aztán meg beindul a főszál kidolgozása, felépítése, mert bizony van, és igen, szépen megtudunk mindent; lesz itt gyomros a későbbiekben bőven.

A sorozat végig tartott egy jó szintet, az utolsó két rész meg lazán 9/10, de lehetne akár 10/10 is… Alapból szeretem amikor valami felfelé ível, és ez ilyen. De nem csak arról van szó, hogy nő a feszültség, meg konfliktusok kerülnek bemutatásra, hanem úgy minden adja benne; az egész, a kép maga, amely az emberben megmarad belőle.

Iszonyat sok témát érint a sorozat; szól nevelésről, áldozatvállalásról, szerelemről, barátságról, gyerekvállalásról, házasságról, munkáról, elhivatottságról, önzőségről, bosszúról és még sorolhatnám naphosszat. Aztán simán lehet valaki azt hinné, hogy ez túl sok, de pont ez az, hogy nem, mert határozottan és szépen összeáll a cselekmény, mindeközben pedig a karakterek is maradéktalanul beváltják a hozzáfűzött reményeket.

Egyedül a Mia-t alakító Kerry Washington-t nem szerettem, de nem is tudom, ki kellene és lehetne elemezni miért, mondjuk ő a Scandal-ben sem volt kedvencem… Egyébként mondtam már, hogy Reese Witherspoon játszik a másik anya szerepében? Azért ő sem kis színész, és most is nagyon hitelesen hozza a “legjobb anyuka” szerepét.

Trakt.tv-n volt egy komment az utolsó előtti résznél, ami vicces volt, mert pont ugyanazt éreztem, és ugyanaz a kép is volt az epizódhoz megadva, ami bennem is nagyon megmaradt. (Igen, amikor leülnek négyen egymás mellé – egy iszonyat szar nap után. Fel is töltöttem ide…) Mintha csak én írtam és szerkesztettem volna…

Szóval a komment a végére, zárásként: “all the characters are assholes and Iove it”.